Hidegburkolás


Padlóburkolás A burkolatok számos fajtája megtalálható az Ön otthonában is. Talán észre sem veszi őket mindaddíg, amíg minden rendben van velük.
Lakásfelújítás esetén viszont érdemes elgondolkoznia, hogy "egy kosszal" nem érdemesebb-e felújíttatni a megkopott járólapot, lepotyogott csempét is?
De nézzen körül a ház körül is, hisz a külső burkolatok is legalább ilyen fontosak, gondoljon akár a lábazatra, vagy a kerítésre!
Túlságosan drága és látványos dolog a burkolás, ezért mindenképpen érdemes azt szakemberrel elvégeztetni, hogy évekig elégedettek legyenek az elvégzett munkával.

A burkolás a lakás dísze. Bízza a feladatot hozzáértő burkolóra ahhoz, hogy hosszú évekig évezhesse az eredményt!
Képzelje el, hogy a házát nagyszerűen felépíti egy kőműves csapat. Egyre csak szépül, rákerül a tető, alakul a belseje, fűtés, stb. és elérkezik a burkoláshoz, ami az egyik legfontosabb rész! Amit majd a barátok is látnak, ha vendégségbe jönnek. De ha nem jó burkoló szakembert választ, akkor vége egy álomnak! Szégyenkezhet majd a barátok előtt, hogy eddig simán ment minden az építkezése során, de a burkoló elszúrta.
Ha cégünket választja, ilyen nem fordulhat elő!

A leggyakrabban alkalmazott burkolástípusok:


Mint minden építőipari munka, a burkolás is nagy szakmai hozzáértést igényel. Nem csak a kivitelezésre fordítanak a burkoló szakemberek nagy hangsúlyt, hanem a megfelelő, és oda illő segédanyagok kiválasztásában is. A számtalan burkolási technológiának köszönhetően a gyártók is sok minőségi anyagot és segédanyagot (ragasztókat, fugázó anyagokat, szilikonokat stb.) fejlesztettek ki. A tökéletes minőségű burkolást csakis minőségi segédanyagokkal lehet elképzelni, és a szakember is egyszerűben és precízebben tud velük dolgozni. Ez a végeredményben meg is fog látszani.

A burkoló lapok vásárlásakor minden esetben figyelni kell az igénybevételi hatásokra, mint például a padlófűtés, túlzott napsugárzás, nagy forgalom, stb. Ezekre a tényezőkre a lap vásárlásakor fel kell hívni az eladó figyelmét is, és kérni, hogy ehhez mérten ajánlja a kerámiákat.

Fontos figyelembe vennünk a ragasztó minőségét illetve, hogy mely felületre ragasztjuk. Hidegburkolatok készítésénél pontosan számoljuk ki a mennyiséget, vásároljunk 5-10%-kal többet a törésekre, vágásokra. Vegyük figyelembe a burkoló anyagok kopásállóságát is (a gyártók ezt PEI jelöléssel látják el).

Burkolás

Sok éves tapasztalatomnak köszönhetően bátran állíthatom:
az igényes, precíz munkához türelmen kívül a szakma szeretete is elengedhetetlen.

A lakásfelújítás során számtalan különböző típusú burkolási igénnyel találkozhatunk, mindegyikhez a megfelelő burkolólapot, ahhoz pedig a megfelelő kötőanyagot kell választanunk. Még felsorolni is hosszú ezek lehetséges kombinációit. A szaküzletek roskadozó polcai előtt bárki könnyen zavarba jöhet, ha nem eléggé felkészült a témában.

Túlságosan drága és látványos dolog a burkolás, ezért mindenképpen érdemes azt szakemberrel elvégeztetni, hogy évekig elégedettek legyenek az elvégzett munkával.
Felkészült szakembereink nem ijednek meg a szakmai kihívásoktól, legyen az akár egy újszerű megoldás, vagy bonyolult formák kialakítása.
Próbálja ki!


Alább röviden igyekszem összefoglalni a legfontosabb burkolás típusokról az alapvető tudnivalókat.

Csempézés

Belső munkák — falak csempézése 
A csemperagasztó kiválasztását alapvetően befolyásolja a falazat anyaga. Normál, vakolt fal esetén elegendő a standard, fagyálló minőség. Hogy miért nem a "beltéri" ragasztót ajánljuk, annak az oka, hogy egyrészt egyre több a gress-típusú, alacsony vízfelvételű csempe, másrészt az alacsony minőségű ragasztók sajátossága a túl gyors száradás, azaz nagyon gyorsan "lebőrösödik" a ragasztó, és így csak lassan, kis felületeket tudunk elkészíteni. Tehát már itt is javasolt a standard csemperagasztó, majd ezt követően a színes fugázó azzal a kitétellel, hogy a vízszintes és függőleges sarkokat feltétlenül ugyanannak a gyártónak a szilikonos fugázójával illik elkészíteni, mivel ekkor tudjuk biztosítani a szín azonosságát.
Egyre több helyen alkalmazzák a szerelt gipszkartont nem teherhordó falak elkészítésére, és ebben az esetben a burkolónak számolnia kell a megszokottól eltérő falmozgásokkal. A másik fontos tényező a gipszkarton felülete. Amennyiben nem az impregnált, úgy kötelező a gipszalapozó, mint előkenet felvitele, majd megszáradása után jöhet a rugalmas csemperagasztóval történő burkolás. Fontos tudni, hogy csak a flexragasztó használata megengedett!
A burkolat fugázásakor, hasonlóan a ragasztóhoz, a flexfugázó az előírt, hiszen a fugák esetében is figyelembe kell venni a gipszkarton mozgását. A sarkok kifugázását a megfelelő szilikonos fugázóval fejezzük be.
Van még egy viszonylag elterjedt falrendszer, mégpedig a ragasztott, préselt faforgácslemez, amelynek csempézésekor el kell döntenünk, hogy a minimális víztartalmú, de drága, vízálló diszperziós ragasztót alkalmazzuk, vagy a fal felületének szigetelőfóliával történő bevonása után a flexragasztót. Bármelyik ragasztóhabarcsot használjuk, a fugázást a normál színes fugázóval végezhetjük. Nyilván felmerült a kérdés, hogy mi lesz a Ytong falakkal, hiszen ezek szintén gipsztartalmúak. Fontos tudni, hogy a Ytongot is vakolni, illetve glettelni kell az egyenetlen felülete miatt. Számolnunk kell a glettelt felület intenzív nedvszívásával, így a ragasztó kötési idejének jelentős csökkenésével, ezért javasolt ebben az esetben, a jó minőség figyelembe vételével, a standard, fagyálló ragasztóhabarcs.

Járólapozás

Belső padlók burkolása
Itt is elsősorban az aljzat anyaga határozza meg a kiválasztandó ragasztóhabarcs fajtáját. Gipszes-, ún. anhidridesztrich esetén választhatunk a technológiák között. Átkenjük az egész felületet gipszalapozóval, és utána az emelt minőségű, ún. gressragasztót alkalmazzuk, vagy alapozás nélkül az Anhidridragasztóval végezzük el a burkolást. Érdemes a fentieket megjegyeznünk, ugyanis például Ausztriában az anhidrid aljzatok már 30%-át teszik ki az összesnek, és erőteljes a további fejlődésük. Az anhidridragasztókról még annyit, hogy kedvezőbb az alkalmazhatóságuk, mint a rugalmas ragasztóké, és a teljes kötési idejük is megdöbbentően alacsony, 24 óra!
Hagyományos, cementkötésű aljzat esetén ismernünk kell a jövőbeni mechanikai terhelés mértékét. Nagyobb, forgalmas helyek esetén feltétlenül javasolt a folyékonyágyazatú flexragasztó alkalmazása, mivel alapvető műszaki követelmény a lapok alatti egybefüggő ragasztóréteg létrehozása. Ilyen esetekben egyszerűen nem szabad más típust felhasználni a járófelületek elkészítésekor, mint ahogy a fugázást is hasonló konzisztenciájú, ún. fugaiszappal tanácsos elvégezni. E fugaanyag a képlékenységénél fogva minden üreget kitölt, és segít bennünket az optimális fugakeresztmetszet elérésében.
Bonyolíthatja helyzetünket a padlófűtés által létrejövő erőteljes, hő okozta méretváltozás, ahol ráadásul számolnunk kell a hidegburkolat talán legnagyobb problémájával, a kialakuló nyírófeszültséggel. Egy egyszerű példán keresztül mutatjuk be, mi is zajlik le a burkolat rétegei között egy fűtött padló felfűtésekor. Az első, amit tudni kell az, hogy a burkolólapok (gress típusúak) hő okozta méretváltozása csak kb. fele a betonénak, azaz ha a beton a felfűtéskor például 5 mm-t tágul, a burkolólap ezt nem tudja követni, mert csak 2 mm a tágulása. A hagyományos ragasztóhabarcsok viszont a megkötés utáni merevségüknek köszönhetően nem tudják elviselni az 5 és a 2 mm közötti különbséget, ezért igyekeznek vagy az aljzattól, vagy a burkolólaptól elválni.
Még nagyobb problémát okoz, amikor egy helyiség burkolását nyilván nem egy alaposan felfűtött aljzaton végezzük el, hanem "hideg" állapotban. Fokozza a gondot az a tény, hogy a kérdéses helyiség burkolatának léteznek a valóságos, fizikai határai, az oldalfalak. Javasoljuk a Tisztelt Olvasónak, hogy az alábbi, egyszerű kísérletet végezze el, így legalább saját maga meggyőződhet arról, ami eléggé hihetetlen. Egy 2 m-es, fából készült mérőlécet helyezzenek le az asztalra és rögzítsék az egyik végét elmozdulás ellen. A másik végét 2 mm-el mozdítsák el befelé. Azt fogják tapasztalni, hogy a mérőléc középen pontosan 20 mm-t emelkedett fel az asztaltól. Ugyanez a jelenség játszódik le akkor, amikor a padlófűtés dolgozik, és ezért válik el az aljzattól a burkolat olyan gyakran.
Sokan elegendőnek tartják a flexragasztó és az oldalfal mentén elhelyezett dilatáció alkalmazását, esetleg nagy felület esetén a közbenső dilatációs mezők kialakítását. Ez megoldást kínál az első problémára, de már a másodikra nem. Át kell alakítanunk korábbi ismereteinket a rétegrendet illetően, és be kell iktatnunk egy műagyagból készült, speciális felületekkel rendelkező lemezt a betonaljzat és a burkolólap közé. Ez a lemez feszültségkiegyenlítő hatású, azaz a betonaljzatban kialakuló méretváltozások nem terjednek tovább a burkolólap felé. Alkalmazása egyszerű, hiszen a flexragasztó ágyazatába kerül be, majd annak megkötése után a felső felületét közvetlenül burkolhatjuk, szintén a flexragasztó segítségével. Természetesen csak a színes, flexibilis fugázók alkalmazása lehetséges úgy, hogy 6 méterenként egy-egy dilatációs fugát is be kell iktatni.

Külső burkolás

Külső burkolás homlokzat
Még mielőtt elkezdődne a burkolás, feltétlenül meg kell vizsgálni azt, hogy a fal szerkezetében hol alakul ki a harmatpont, a pára hol fog kicsapódni. Amennyiben ez a homlokzat felületére esik, meg kell változtatni a rétegtervet, és be kell iktatni - ugyanazzal a technológiával - azt a feszültségmentesítő lemezt, amelyet a fűtött padlók burkolásánál ajánlottunk. Így a páranyomás nem okoz problémát, és kisebb lesz a nyírófeszültség a homlokzat és a burkolat között.
Az alkalmazott ragasztóhabarcs itt csak a magas minőségű, legalább 5% diszperzióval rendelkező flexragasztó lehet, és természetesen a fugázás is csak flexfugázóval történhet, ügyelve az 5x5 méteres dilatációs szabály betartására. A feszültség mentesítő lemez homlokzatra való felragasztását kövesse 2 méterenként egy - egy tányérdübeles rögzítés is. A burkolólap felragasztása úgy történjen, hogy mind a lemez, mind a burkolólap hátoldala a flexragasztóval bevont legyen.
Terasz burkolásánál is át kell alakítanunk a korábbi megoldásokat, mert ezek nem tudtak tökéletes biztonságot nyújtani a csapadékvíz elvezetése területén, valamint - hasonlóan a fűtött padlókhoz - a hő okozta agresszív méretváltozásokkal szemben sem. 
Kezdjük a csapadékvízzel, mint az egyik legjelentősebb felfagyási hiba forrásával. Hiába alkalmazzuk a legjobb burkolómestert, a legkiválóbb anyagokat, ha mégis fagyási hibák jelentkeznek a terasz burkolatában. Sajnos ma még kevesen gondolnak arra, hogy a megolvadt hólét, jeget és az esővizet a lehető leggyorsabban el kell vezetni a terasz belső rétegeiből, különben kifagyhat.
Az új rétegrend tehát a következő:
- simára lehúzott betonfelület,
- szigetelőlemez víz ellen,
- vízszivárgó mechanikai rögzítés nélkül elhelyezve,
- esztrichréteg a megfelelő magasság beállításához,
- folyékonyágyazatú flexragasztó,
- burkolólap flexibilis fugázóval fugázva.
Az így elkészült terasznál a csapadékvíz nyugodtan beszivároghat a fugán és a ragasztón keresztül az esztrichrétegbe, a vízszivárgó vágatain keresztül elhagyja a fagyra érzékeny rétegeket, és a megfelelő lejtésű szigetelő lemezen távozik. Fontos a megfelelő vízorr kialakítása, illetve még jobb megoldásként a csapadékvíz csatornában történő elvezetése. A ragasztórétegnél még egyszer ki kell hangsúlyozni az üregmentességet, mint alapkérdést, azonban a vízszivárgós rétegrend ezt a hibaforrást is automatikusan kiküszöböli.

Kerámiapadló fektetése

A burkolat kiosztása
Kerámiapadló fektetése

Az egyszerűbb mintázatokhoz először két egymásra merőleges vonalat kell az aljzatra jelölni. Ez háromszögeléssel könnyen elvégezhető és ellenőrizhető is. Ha egy 1,2 m-es egyenes szakasz végpontjaiból 0,9 és 1,5 m hosszú távolságú körívekkel metszzük egymást, pontos derékszöget kapunk. Az alapvonalat a legegyenesebb fal mellé célszerű csapózsinórral bejelölni, közepére pedig a felezővonalat.
Mivel a széleken valószínűleg egy egész lapnál kisebb felület marad, a tengelykereszt helyét addig változtassuk, amíg a szélső elemek egy fél elemnél nagyobbak és egyforma szélesek lesznek. Ez megkönnyíti a szélső sorokat alkotó darabok méretre vágását, ami különösen akkor fontos, ha a padlót bordűr kerettel kívánjuk dekoratívabbá tenni. A szélső elemek ilyen esetekben is az egymással szemben levő oldalakon legyenek azonos méretűek.
Bordűr kialakításakor ennek helye határozza meg a vágott elemek helyét és méretét a falak mentén. Ezért a bordűr körvonalait kell előbb kijelölni, majd a tengelykeresztet a bordűr felezővonalainak összekötésével jelöljük fel az aljzatra. A vonalak bejelölésekor a hézagoló keresztek helyigényét is vegyük számításba. A tengelykeresztet és az esetleges bordűr helyét jelölő vonalakat csapózsinórral jelöljük át az aljzatra.
A lapokat előbb szárazon rakjuk ki, mert így láthatjuk milyen lesz majd maga a burkolat, és arra is módot ad, hogy elképzelésünket módosítsuk. A kereten belüli mezőben a lapokat átlós irányban is lefektethetjük, ám ilyen esetekben a tengelykeresztet az átlókhoz igazodva kell bejelölni. Dekoratív megoldás, de sok szabással jár és közben sok hulladék keletkezik.
Hasonlóan jelöljük be a keret nélkül, csak ferdén lerakott burkolathoz szükséges tengelykeresztet is. Ezt inkább egyszínű, Padlóburkolás A vékonyabb kerámialapok leszabáshoz megfelel az acélkerekes csempevágó is. A keményebb anyagú greslapokat azonban csak kővágó korongos sarokcsiszolóval, vagy a pontosabb mérettartást biztosító, gyémántszemcsés tárcsával szerelt vágógéppel lehet a kívánt méretre vágni. A csőáttörések nyílásait keményfém szemcsézetű koronafúróval és sarokcsiszolóval lehet kivágni.
A burkolólapokat még a lerakás előtt érdemes átválogatni, hogy csak sértetlen élű darabok kerüljenek leragasztásra. A ragasztóanyagból mindig csak annyit keverjünk be, amennyit 1 órán belül fel tudunk használni. Adott mennyiségű vízzel alaposan összekeverve, pihentetés után újból átkeverve már használatra kész az anyag.
A lapok leragasztását a fal melletti vágott sorral kezdjük el, mégpedig az ajtótól legtávolabbi részen. A ragasztót 6 mm vastagon, kis felületen, fogazott simítóval terítsük el egyenletesen. A lapokat kissé elforgatva nyomjuk a ragasztóba, és közéjük helyezett fugakeresztekkel biztosítsuk az egyenletes hézagokat. Ezeket úgy helyezzük a lapok közé, hogy másnap ki tudjuk emelni a hézagokból. A leragasztott lapok egysíkúságát egyenes élű léccel és vízszintezővel gyakran ellenőrizzük. A kiálló lapokat gumikalapáccsal ütögetve hozzuk szintbe. Nagyobb felületeket átlósan is ellenőrizzünk. Ha azonban bordűrt képezünk, akkor előbb ezt ragasszuk le, majd a tengelykereszt negyedeinek felületét középről kiindulva burkoljuk le. A munka a falak mentén folytatható, ahol hagyjunk min. 3 mm széles rést. A lerakott burkolatot hagyjuk egy éjszakán át száradni, majd másnap szedjük ki a lapok közé helyezett hézagolókat.


Padlóburkolás A befejező fázisban a fugaközöket kell kitölteni. Ehhez különböző színű és anyagú fugázó anyagot kell használni. Ez lehet cement-, akrilát-, vagy gyanta bázisú, a burkolólapok anyagához és a padló funkciójához igazodóan. A fugázó anyagoknál is tartsuk be a gyártó utasításait, mert a túlhígítás most sem kívánatos.
Egyszerre csak kis mennyiséget keverjünk be, majd a legtávolabbi sarokból kiindulva, kb. 60 fokos szögben tartott fugasimítóval, folyamatosan nyolcasokat "leírva" teljesen töltsük fel a lapok közötti összes hézagot. Közben a burkolat felületéről nedves szivaccsal folyamatosan töröljük fel a felesleges anyagot. A szivacsot gyakran mossuk ki, és csak kicsavarva használjuk.
A fugák feltöltése után a felületüket kb. 10 mm átmérőjű simító rúddal húzzuk át. Ezzel tömörítjük és simává tesszük a felszínüket. A vizes helyiségekben a fal mellett, valamint a szaniterek körül rugalmas vízzáró fugázó anyagot kell használni. A fugákat hagyjuk megkötni, majd 3-4 óra elteltével a padlóról vizesen töröljük fel a szennyfátylat, és szárazra törlése után a munkát befejezettnek tekinthetjük.